Akita

Az akita japán vadászeb, nevét származási helyéről kapta, a Honshu sziget északi részén található Akita tartományról. A fajtát valószínűleg a csau-csau és a japán kari keresztezésből, más vélemények szerint azonban jóval régebbi fajtáról van szó. Korábban kizárólag a nemesség tarthatott akita kutyát, akiről sajátos szókincs használatával beszéltek. Mára a fajta a japánok egy nemzeti büszkesége lett, nagy spirituális jelentőséget tulajdonítanak neki, olyannyira, hogy gyermekáldáskor vagy a betegnek szóló jókívánság jeléül akita-szobrocskát ajándékoznak.

Testi adottságok

Az akita nagy-közepes méretű kutya, teste erős. A kan marmagassága 63-71 cm, a szuka 2-3 cm-rel alacsonyabb. Feje arányos, erős arcorri része közepesen fejlett, szeme kicsi, majdnem háromszögletű, sötétbarna színű. Füle vastag, fordított V alakban feláll. A sűrű, puha aljszőrt félhosszú, durva tapintású fedőszőrzet borítja, amely kissé eláll a testtől. Ennél a fajtánál szinte minden, a fehértől a feketéig bármely szín megengedett. Hibának számít, ha az orrtükör nem pigmentált.

Jellem és alkalmazkodóképesség

Nagy önbizalmának köszönhetően az akita higgadt, egyáltalán nem nyugtalan fajta. Bár nem őrzőkutyaként tartják számon, minden éberen őrzi a házat és a családot. Ez a tulajdonsága híresen hűséges természetével párosulva vakvezető kutyává is teheti. Pontosan ez az a képessége, amely miatt a vak írónő, Helen Keller, is beszerzett egy példányt, és hazavitte az Egyesült Államokba. A forró éghajlat kivételével bármilyen közeghez könnyen alkalmazkodik, a meleg levertté teszi.

Gondozás és testmozgás

Bundája ápolása nem okoz nagy gondot: finoman fésüljük át, évszakváltáskor ezt naponta ismételjük. Higiénés gondozását kéthetenként fürdetéssel egészítsük ki, fogait és ínyét pedig óvjuk. Vadászeb lévén mozgásigénye nagy.

Eredeti feladata: vadászkutya, őrkutya

Jelleme

Az akita inu kiegyensúlyozott, józan, meggondolt, értelmes és barátságos kutya, ugyanakkor van benne némi önállóság is, és olykor kissé hatalmaskodó viselkedésű tud lenni. Kiváló őrkutya, amely igen meggyőző módon tudja védelmezni családját. Nem ugat sokat, és nem is eltúlzottan éber vagy izgatott; mindig nyugodt, higgadt kutya benyomását kelti. A gazdája és a családja iránt odaadó, s viszonylag engedelmes is, de hozzáállása inkább barátságos, mint alázatos. A japánokhoz hasonlóan e kutyában is van némi méltóság és visszafogottság, ami akár kifürkészhetetlenségként is értelmezhető.

Társas viselkedése

Az akita inu általában nem pazarolja az idejét idegenekre, s kissé éberen és tartózkodóan viselkedik velük szemben. Más kutyákkal nem különösebben barátságos, a vele azonos neműek irányában pedig kissé hatalmaskodó magatartást tanúsíthat. Vadászösztöne miatt mindenképpen hozzá kell szoktatni a macskákhoz és egyéb háziállatokhoz, de ha ez megtörténik, akkor elég jól kijön velük. A gyerekekkel általában jól megfér, és velük szemben mindig védelmezően lép fel, de soha nem viselkedik igazi játszótársként.

Szőrzetápolási igénye

Évente kétszer vedlik, méghozzá igen erőteljesen; ilyenkor kártolókefével kell szőrzetéből eltávolítani az elhalt és kilazult szőrszálakat. A vedlésen kívüli időszakban heti egyszeri kefélés is elegendő.

Tanítása

A magabiztos és következetes módszerrel dolgozó gazda nagyon sok mindenre meg tudja tanítani az akita inut. Ez a kutya veréssel, kiabálással és erőszakkal nem kényszeríthető az ember iránti tiszteletre. Igazán jó nevelési eredményeket csak a változatos, ismétlésektől mentes módszerekkel érhetők el. Viszonylag engedelmes fajta, de azért megvan a saját akarata is.

Mozgásigénye

Rendkívüli módon kitartó kutya, amely az átlagosnál lényegesen több mozgást igényel. A napi három rövid séta nem elég ahhoz, hogy jó kondícióban maradjon. Szüksége van arra, hogy rendszeres futhasson, a labdázást vagy az apportírozást viszont nem különösebben szereti. A lakásban általában nyugodtan viselkedik.

Alkalmazásai

Noha egyes országokban gyakran látni akita inut a sportpályákon, nincs olyan kutyás sport, amelyre ez a fajta különösen alkalmas lenne, illetve amelyben kiemelkedő eredményeket érne el. Főként az ügyességi képzéssel érdemes próbálkozni, de csak úgy, hogy ne a teljesítmény, hanem a szórakozás legyen a fő szempont.

Egyéb tudnivalók

A japán szövetségek által egyedül ezt a változtatot ismerik el, de létezik egy "amerikai típusú" akita inu is. A természetükben is vannak különbségek. Ezeknél a kutyáknál több szín fogadható el, s például a fekete maszk is megengedett.