Afrikai oroszlánkutya

Általános leírása

Színe: az őzvörös különböző árnyalatai, kevés fehér folttal. Marmagassága: 64-68 cm (kan), illetve 61-66 cm (szuka). Súlya: 33-35 kg. A rhodesiai ridgeback az egyetlen olyan kutyafajta a világon, amelynek furcsa, ám jól körvonalazható szőrbarázda van a hátán. Ez a szőrbarázda a testszőrzettel ellentétes irányú, vagyis a faroktól a fej felé mutat. Az állat feje vizslaszerű, koponyája lapos, fülei között elég széles. Állkapcsa erőteljes, fogai jól fejlettek, ollószerűen záródnak. Szeme sötét, értelmes tekintetű. Arcorri részén a szőr fekete maszkot alkot. Füle csavarodott, lelógó, az angol agáréra emlékeztet. Nyaka hengeres, közepesen hosszú, jó izomzatú, lebernyeg nélküli. Háta egyenes, míg fara enyhén csapott. Mellkasa rendkívül mély, könyék alá ér. Hasa közepesen felhúzott. Mellső végtagjai egyenesek, párhuzamosak. A hátulsó végtagok izmosak, a csánk kissé nyílt szögellésű. Farka legalább a csánkig ér, enyhén hajlított. Mancsai erősek,ujjai boltozatosak, karma fekete. Szőrzete az egész testén rövid, testhez simuló, a boxeréhez hasonlatos. Szügyén kisebb fehér foltok előfordulhatnak.

Viselkedése, tulajdonságai

Ez az erős, megbízható, kemény kötésű, nagy termetű kutya meglehetősen önálló. Kitűnő őrzővédő adottságai vannak. Csendes, kiegyensúlyozott, erős idegrendszerű, nem verekedős, de bátor, és a küzdelem hevében veszélyes állat.

Története

Ha a rhodesiai ridgeback valahol szóba kerül, legalább két tényt mindenki tudni vél a fajtáról. Az egyik, hogy a Rhodesiából származik, a másik pedig, hogy barázda van a hátán. A kynológusok azonban tudják, hogy míg az utóbbi tény, addig az előbbi csupán tévhit. Ez az érdekes, szokatlan megjelenésű kutya ugyanis nem Rhodesiából, hanem Dél-Afrikából származik, méghozzá az egyetlen olyan fajta, amelyet Dél-Afrikában valaha létrehoztak. Több évszázada él azon a tájon, de, hogy pontosan mióta, azt senki se tudja. Feltehetőleg még mielőtt az európai telepesek 1652-ben Dél-Afrikába érkeztek, a fajta már létezett. Csábító feltevés, hogy az említett időszakot megelőzően az országban található törzsek domesztikált, sőt félig domesztikált kutyaként tartották a rhodesiai ridgeback-et. Még valószínűbb azonban, hogy ezek a kutyák vadon életek, falkákban kóboroltak a nyílt vidéken, és lehetőleg olyan messzire kerülték az embert, mint a többi nem háziasított állat. tartózkodásuk azonban hamarosan megszűnt, amikor a telepesek véglegesen berendezkedtek. A kutyák a táborok és a farmok köré gyülekeztek, bizonyára vonzotta őket a rendszeres ételhulladék reménye. Késői háziasításuk, akár a kutyák ősi domesztikációjának pontos mása is lehetett.. A fehér telepesek feltehetően akkor figyeltek fel először a kutyákra, amikor figyelmeztető jelzéseket adtak az ellenséges törzse vagy vadállatok közeledésekor. Véglegesen az "egyezség" akkor pecsételődött meg az ember és a kutya között, amikor vadászni kísérték el az embert, és kitűntek gyorsaságukkal, állóképességükkel, nyomkövető készségükkel. Lassan, fokozatosan a telepes élet részéivé váltak Dél-Afrikában. Később, amikor a pionírok északra vonultak, Rhodesia felé, velük tartottak a ridgebackek is. Itt megint minden elölről kezdődött. Újra felfedezték őket mint sátortáborőrző ebeket, és ott, ahol sok volt a veszélyes vadállat, szolgálatuk fontosabb volt, mint bárhol másutt. Hírük egyre terjedt, különösen amikor kiderült, hogy - állítólag - sikerrel vették fel a harcot még az oroszlánnal is. (legalábbis többesben, és talán nem a legerősebb hím oroszlánnal).

Használhatósága

A sokat ígérő kezdet ellenére sem vált sohasem igazán népszerűvé ez a kutyafajta. Voltaképpen érthetetlen, hogy miért nem, hiszen kevés gondozást igényel, kertben és lakásban egyaránt jól tartható, könnyen kezelhető, értelmes, engedelmes, tanulékony kutya. Különösen őrzővédő munkára alkalmas, hiszen kemény, harcos kutya. Nagyobb objektumok, telephelyek, gyárak őrzésére is megfelelő.

Afrikai oroszlánkutya

Származási országa: Afrika

Eredeti feladata: vadászkutya, őrkutya

Marmagassága: 61-69 cm

Súlya: 32-37 kg

Jelleme

Az afrikai oroszlánkutya igen karakteres eb; értelmes, okos, és kissé akaratos. Az idegenekkel szemben tartózkodó, a család tagjaival azonban őszinte és hozzájuk végtelenül hűséges. Magabiztos és kiegyensúlyozott, bátor és éber, s igen kitartó is. Remek a szaglása és jól fejlett a vadászösztöne. A lakásban általában nagyon nyugodt, csak olyankor ugat, ha komoly bajt észlel.

Társas viselkedése

Ha már fiatalon hozzászoktatják a macskák és egyéb háziállatok társaságához, a későbbiekben nem nagyon lesz velük problémája. A gyerekekkel rendszerint türelmes és barátságos, feltéve, hogy nem bosszantják. A többi kutyával elég jól megfér, bár egyes kanok hatalmaskodó módon viselkedhetnek más kanokkal szemben. A család barátait lelkesen fogadja. A gazdája távollétében hűségesen őrzi a házat. Az ismeretlenekkel szemben tartózkodó, de nem agresszív.

Szőrzetápolási igénye

Az afrikai oroszlánkutya szőrzetét nem nehéz rendben tartani: csak rendszeresen át kell kefélni egy puha kefével. A vedlési időszakban egy gumis kopókesztyű vagy egy gumikefe segítségével lehet a leggyorsabban eltávolítani a szőrzetéből az elhalt és kilazult szálakat.

Tanítása

Nevelésének kiegyensúlyozottnak és rendkívül következetesnek lennie. Az afrikai oroszlánkutya kissé makacs állat, ezért a gazdájának magabiztosan kell fellépnie vele szemben. Ha a kutya rájön, hogy az engedelmesség kifizetődő, attól kezdve szívesen és eléggé gyorsan tanulja meg az új parancsokat.

Mozgásigénye

Az afrikai oroszlánkutya - ez a hihetetlenül kitartó vadászeb - igen sok mozgást igényel. Rendszeresen el kell vinni futtatni vagy hosszú sétákra, de nem szabad megfeledkezni vadászösztönéről és kiváló szimatáról: póráz nélkül csak a valóban jól nevelt kutyát szabad sétáltatni. Ha elég sokat mozoghat a szabadban, az afrikai oroszlánkutya a lakásban nyugodtan fog viselkedni.

Alkalmazásai

Ezt a kutyát ma már szinte kizárólag megbecsült családi kutyaként tartják; a kutyás sportokban ritkán találkozni vele. A nyomkövetéssel azért meg lehet próbálkozni, mivel az számára is igazi élvezetet jelent.