Afgán agár

Általános leírása

Színe: fehér, vörös vagy sárgásbarna, továbbá szürke, fekete, szürkésbarna. Marmagassága: 62,5-73,5 cm. Súlya: 25-32 kg. Keleti típusú, különleges megjelenésű, erőteljes, mégis elegáns kutya. Termete magas, szinte lebeg. Szőrzete selymes, hosszú, a fejtetőn hajszerű. Büszke tartású feje keskeny, hosszú. Orrtükre fekete, de a világos színű példányoknál lehet hússzínű is. Szeme sötét, de lehet világosbarna is. Füle lelóg, hosszú. Mellső végtagjai párhuzamosak, egyenesek. Mellkasa mély, ágyéka egyenes és erős. Combjai jó izomzatúak; mancsa erős, hosszú, szőrös. Lábujjai jól fekszenek a talajon. Zászlós szőrű farka nem túl rövid.

Viselkedése, tulajdonságai

Legjellemzőbb két adottsága a gyorsaság és a bátorság. Értelmes, éber, megbízható. Nehezen barátkozik. Viselkedésében sajátos módon szinte nyoma sincs az alárendeltségnek. Szívesen tanul. Később, amikor már kicsit öregebb, az embernek az az érzése, hogy tulajdonképpen szót fogad, de csak azért mert szeretett gazdájának a kedvében akar járni. Ha kint van a szabadban úgy viselkedik, mint egy kőszikla, vagyis azért a pénzért az ember is a falhoz beszélne... Majdnem minden afgán agár éber. Ugat, ha idegen közeledik, de nem csaholós.

Története

A fajta kialakulásának történetéről úgyszólván semmilyen adat sincs. Clifford D. B. Hubbard Afgán kézikönyv című munkájában említ egy barlangrajzot (Afganisztán észak-keleti részéből), amelyen állítólag egy afgán agár szerű kutya van. Ez a rajz i.e. 2000-ből származik. Emil Hauck osztrák kynológus viszont azt írja az afgán agárról, hogy ő maga sehol sem talált említést ilyen rajzról vagy festményről. Mindenesetre Afganisztán zord, ősi tájain ma is él egy vad, megközelíthetetlen kutyafajta, a thasis: az eredeti afgán agár. Európában kitenyésztett, elkényeztetett rokonaival szemben ez az eb karavánokat őriz, farkasra vadászik, gazellát üldöz. Két típusa van: egy hegyi (Ghasni), amely az arab agárra hasonlít, valamint egy fennsíkon élő, magas lábú hajtókutya (BelMurray). Az afgán agár külseje amióta elhagyta hazáját, egyfelől a tudatos tenyésztés, másfelől egyéb tényezők hatására alaposan megváltozott. Az angolok pl.: elismerik, hogy a klimatikus viszonyok lényeges szerepet játszottak az afgán agár eredeti külsejének megváltozásában. Hubbard szerint az erősebb, dúsabb szőrzet, kialakulása főként az éghajlati viszonyok miatt van, míg Hauck azt állítja, hogy az afgán agár szőrzetének kialakulását az úgynevezett mozaiköröklődés okozza. Hauck nem hisz a klimatikus változásokban, sőt azt is elképzelhetjük, hogy a thasis keveredett egy lompos szőrű pásztorkutyafajtával. A rendelkezésre álló feljegyzések alapján ennyit lehet megfejteni az afgán agár származásából. A kutyák újkori és modern története már sokkal egyszerűbb: 1895-ben McKenzie őrnagy és Carry Barnard kapitány importált először afgán agarakat Angliába, majd hamarosan megkedvelték ezt a fajtát, s ma már sok helyen tenyésztik.

Használhatósága

Az afgán agár nagyszerű versenykutya. Az angol agárnál egy kicsit lassúbb, viszont kitartóbb. Személyőrzésre is alkalmas. Helyét könnyen megszokja, jó az alkalmazkodóképessége. Lakásban is tartható, de a szabadban van igazán elemében. Amennyire nyugodt a házon belül, olyan hallatlanul mozgékony, ha futni engedik.

Eredeti feladata: vadászkutya, őrkutya

Jelleme

Az afgán agár független, arisztokratikus, büszke és méltóságteljes állat. A lakásban viszonylag nyugodt, de a szabadban éber és mozgékony. Értelmes kutya, jól fejlett vadászösztönnel, amely arra készteti, hogy szinte automatikusan üldözőbe vegyen minden gyorsan mozgó tárgyat vagy állatot. Noha nagyon szeret gazdája kedvében járni, a készségesség vagy a szolgalelkűség távol áll tőle. Általában nagyon keveset ugat, de szükség esetén megállja a helyét, és nagy bátorságról tesz bizonyságot. Meglehetősen éber fajta. A kan néha domináns viselkedésű lehet, de ez nem minden állatra érvényes. Elsősorban a fajta rajongóinak való eb - azoknak, akik értékelni tudják független, s olykor kifürkészhetetlen természetét.

Társas viselkedése

Az afgán agár rendszerint tartózkodó az ismeretlenekkel szemben, és nem szereti, ha azok túl bizalmasan bánnak vele. Ez az agár maga választja meg, mikor akar összeismerkedni valakivel. A kan kissé domináns viselkedésű lehet más kanokkal szemben. A gyerekkel jól kijön, feltéve, hogy azok nem bosszantják. Valamivel jobban illik az olyan családba, ahol a gyerekek már nem túl kicsik, mivel a kisgyerekektől még nem várható el, hogy békén hagyják a kutyát. A lakásban élő macskákat elfogadja, de ha a szabadban kerül elé egy menekülő cirmos, rögtön felébred szunnyadó vadászösztöne.

Szőrzetápolási igénye

Ez nagyon fontos része az afgán agár tartásának. A hosszú szőrzet igen lágy, selymes, és hajlamos a gubancolódásra. Az, hogy időt kell az ápolásával tölteni, a szőrzet hosszától függ, és attól, hogy akarják-e a kutyát szépségversenyen indítani. Egy hosszú szőrű afgán agár szőrzetének ápolására alkalmanként legalább egy órát lehet számolni, és ezt hetente kétszer kell megtenni. Ha a kutya gyakran jár olyan helyeken, ahol bepiszkolódik - például parkban vagy az erdőben -, akkor a szőrzetápolás elkerülhetetlenül szinte mindennapos szertartássá válik. Ugyanez érvényes a kiállítási kutyákra is. A szálak töredezésének megakadályozásához a szőrt nagyon óvatosan, pászmánként kell fésülni.

Tanítása

Az afgán agár nem való kezdő kutyásoknak. Nem könnyű megnevelni, mivel meglehetősen független természetű. Nem lehet - és nem is szabad - tökéletes engedelmességet várni tőle. Semmi értelme azzal próbálkozni, hogy egy ilyen kutyát erőszakkal vagy kiabálással arra kényszerítsenek, hogy tisztelje a gazdáját. Ez a kutya sok mindenre megtanítható, ha a neveléshez határozott, de szelíd módon fognak hozzá.

Mozgásigénye

Az afgán agárnak kondíciója és jó kedve megőrzéséhez sok mozgásra van szüksége. Rendszeresen lehetőséget kell biztosítani neki arra, hogy levezesse energiáit. Jó ötlet lehet például rászoktatni arra, hogy kísérje gazdáját kocogni. A tulajdonosok többsége a szabadban soha nem engedi el a pórázról afgán agarát, mert mindig fennáll a veszélye annak, hogy a kutya megpillant valami érdekeset, és elrohan. A kutyát csakis biztonságos, bekerített területen szabad elengedni a pórázról.

Alkalmazásai

Ezt a kecses, előkelő külsejű kutyát ma már ritkán használják eredeti feladatára. Az agárversenyek remek lehetőséget kínálnak arra, hogy megmozgassák és egyben le is kössék az állatot.